Zápor

(Hricsovinyi Tamás)

A házak itt még
Nem érnek az égig
A zöld és a kék
Fedik a szürkét
A régi tornyot
A fák is takarják

A drónok zaját
Pótolják a madarak
Fűcsomók nőnek
És aszfaltot törnek
A színes led-fény
Helyett sok csillag ég

Az erdők itt nézd
Magasan fölénk érnek
A föld és az ég
Fedik be a szürkét

Nem mozdulunk
Te és én vagyunk
Fekszünk majd napokig
Mint apró kavicsok
A patakmederben

A hegytetőről olyan távoli a város
Nagyravágyó szürke betontornyok
Fénylő bádogbogarak közt
Rajzó hangyányi szorgos alakok

A hegytetőtől olyan közel az égbolt
Az égnek fordított reflektorok
Fényében gurul a vén Hold
Ahogy nézem újra otthon vagyok

(Hulljon le ránk éjszakai zápor)