VÍZI TÁNC
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)
Egy unott nyári nap
Nézd kijön a tenger
Elfogy a föld rohanj
Jelez a bálnaraj
Eljött hát az idő
Mond hol az a csónak
Elszorul retteg a szív
Lüktet a homlok
Fentről gyilkol a Nap
Lent még háborog
Ősi tenger-erő
Menedék a csónak
Mozdul a csónak zajlik a vízi tánc
Két világ közt eltűnő határ
Eveződ a parthoz ér külső világ
Eveződ a vízbe nyúl belső világ
Hajnal zaja ébreszt
Valami változik
Földdel vegyül a víz
Jelez a gerleraj
Eljött hát az idő
Látod ott van a part
Mozdul a csónak zajlik a vízi tánc
Két világ közt eltűnő határ
Eveződ a parthoz ér külső világ
Eveződ a vízbe nyúl belső világ
VIHAR UTÁN
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)
Csak a fény ne volna
Csak a fény ne volna
Ne látnám mi van
A világban mi van
Mondják csudafény volt
Mondták itt a háború
Tenger piros vér folyt
Valami karma óvjon
Ne zavard köreim
Gyógyítom a sebeket
Nagy viharok után
Gyógyítom a sebeket
Elborult ős szobrok
Romjain gázolok
Hol egykor folyó
Most csak a szürke por
Magas szép halmokon
Lefekszem kárhozat
Fogát vájja belém
Száraz kósza szél
Ne zavard köreim
Gyógyítom a sebeket
Nagy viharok után
Csönd lesz hírtelen
ÖSVÉNY
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)
Oly sápadt a Hold
Mint a bőröd áttetsző
Vér folyik a szíved felé
Látom vöröslő
Vad folyamként árad
A szíved felöl a fény
A kapu kitárul
Sarokvasán pördül a bolygó
Dombok mögé dobott
Füstfelhők szélére ül
Vándor fürkész szemmel
A láthatárt kutatja
Hova futnak majd
A föld-vonalak mint
Az erek a testben
Tartanak egy pont felé
Kanyargó ösvény az élet
Hullámzik benned és bennem
Oly sápadt a bőröd
Mint a Hold fehér fénye
Látom az ereket benned
Ott látod a föld-vonalat
A kapu mögött vár
Végtelen tér a fényben
Oszlik a köd s a folyó
Viszi messze a tested
BEFORDULÓS
(Instrumentális)
KIFORDULÓS
(Szövegíró: Győző Gábor)
Valaki ébren bűvöl el
Valaki szólít
Valaki folyton átölel
Némán ordít
Te vagy az égő áldozat
Te vagy a játék
Nincs kiút a kárhozat
Isteni szándék
Ez a legény bizony elrepül a bánat vele
Ez a lány mégis zsebkendőjét sírja tele
Nem tudja senki miért fáj a gondolatod
Amikor hajnalban elrobog a gyorsvonatod
Lépnek a fásult végtagok
De nem oda érnek
Némák a baljós csillagok
Néma az ének
Halotti lepled dobjad el
Illan a méreg
Jövőddel elszámolsz s ha kell
Magadra méred
Ez a legény bizony elrepül a bánat vele
Ez a lány mégis zsebkendőjét sírja tele
Nem tudja senki miért fáj a gondolatod
Amikor hajnalban elrobog a gyorsvonatod
EMIGRÁNS
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)
Érzed lecsap ma
A villám erre a helyre
Tétre vagy befutóra
Teszed az életed fel
Mész és megmaradsz vagy
Maradsz és nem maradsz meg
Indulnod kell ez az ország
Már régen nem felel meg
Elmész messzire
Idegen országba
Idegen kenyeret törve
Vársz szebb napra
Tűröd a rosszat és
Mindennap bízol a jóban
„Befed ez a kék ég ha nem fed az koporsó
Tisztességes legyen csak órád az utolsó
Akár farkas akár emésszen meg holló
Mindenütt felül az ég de föld lészen az alsó”
(Zrínyi Miklós)
ÁTJÁRÓ
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)
Csorbult rideg kövek
Lépcsők a felhők közé
Befogad nem fogad
Az út néha rejtve van
Vörösbe fordult égbolt
Sarlóval kelő újhold
Ezüst lángú csillagok
Ők még őrzik a titkot
Lépteink súlyától
Roskad a talapzat
Földben a hatalom
A felhőn túl Avalon
A levegő éleszti a tüzet
A hűs víz táplálja a földet
Egy kézben a négy elem
Az átjáró nyitva jöjj velem
Négy kéz átfogja az eget
Ez a szív legyen most a tiéd
Együtt lépünk át a kapukon
Legyen miénk újra Avalon
TESTED HALVÁNY
(Szövegíró: Fenes Tibor)
Tested halvány fénylő ékkövét
Fekteted a párnámon keresztül
Minden zaj a szélben halld tovább még
Így múljon minden csendben el
Élünk
Félünk
Fénylünk
VADÁSZAT HELYETT
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)
Hajnali harmat ereje gyógyít
Reggeli hangok hatalma szólít
Titkaim tó-mélybe rejtem
Fényben úszó nappal kereslek
Merre járhat könnyű lépted
Közel a szél és aranyló
Szőke hajad hajtja felém
Lásd hogy játszik csillan a fény
Táncol fának napszítta levelén
Bensőmben izzó nyárnak tüze
Bensőmben dúló télnek dühe
Csillapodj te érintsd meg földem
Boruljon színekbe előtted
Ezüst cseppfüggöny zuhan
Borítja elmossa földed
Tengerből nőnek a hegyek
Átfordul felépül minden
Körbe ér ez az év is
És indul majd el újra
LÉLEKVADÁSZ
(Szövegíró: Bob Zoltán - Horváth Attila)
Szép vagy, kedves,
- most még tetszel -
megőrülnék egyetlen szavadért.
Ha arcod látom,
azt kívánom:
bárcsak fizetnének is fejedért.
Állsz itt, szemben
véleménnyel,
meghasonlott szándék húz a vész felé.
Mégsem lépek.
Megszokásból
nézem, ahogy magad áldozod fel.
Ágyam, a forró, a díszes,
megemészt majd; arra vár,
hogy átnyújtsd ízléssel
csomagolt lelkedet már.
Az ismert tények
sorra jönnek,
minden úgy történik ma, ahogy kell.
Hát íme, megvan,
saját tulajdonban -
ezért törtem volna magam éjjel-nappal én?!
Csak ennyit tartott,
erre futja,
érdeklődésem immáron kimerült.
De a lényeg, a játék, az jó volt!
Legközelebb mást találok
célpontnak lenni
dicsőség! Glória! Halleluja!
Célpontnak lenni
te ne kerülj többé hozzám!