Vihar után (2011)

VÍZI TÁNC 
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)

Egy unott nyári nap
Nézd kijön a tenger
Elfogy a föld rohanj
Jelez a bálnaraj

Eljött hát az idő
Mond hol az a csónak
Elszorul retteg a szív
Lüktet a homlok

Fentről gyilkol a Nap
Lent még háborog
Ősi tenger-erő
Menedék a csónak

Mozdul a csónak zajlik a vízi tánc
Két világ közt eltűnő határ
Eveződ a parthoz ér külső világ
Eveződ a vízbe nyúl belső világ

Hajnal zaja ébreszt
Valami változik
Földdel vegyül a víz
Jelez a gerleraj


Eljött hát az idő
Látod ott van a part

Mozdul a csónak zajlik a vízi tánc
Két világ közt eltűnő határ
Eveződ a parthoz ér külső világ
Eveződ a vízbe nyúl belső világ

 

VIHAR UTÁN
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)

Csak a fény ne volna
Csak a fény ne volna
Ne látnám mi van
A világban mi van

Mondják csudafény volt
Mondták itt a háború
Tenger piros vér folyt
Valami karma óvjon

Ne zavard köreim
Gyógyítom a sebeket
Nagy viharok után
Gyógyítom a sebeket

Elborult ős szobrok
Romjain gázolok
Hol egykor folyó
Most csak a szürke por

Magas szép halmokon
Lefekszem kárhozat
Fogát vájja belém
Száraz kósza szél

Ne zavard köreim
Gyógyítom a sebeket
Nagy viharok után
Csönd lesz hírtelen

 

ÖSVÉNY
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)

Oly sápadt a Hold
Mint a bőröd áttetsző
Vér folyik a szíved felé
Látom vöröslő

Vad folyamként árad
A szíved felöl a fény
A kapu kitárul
Sarokv
asán pördül a bolygó

Dombok mögé dobott
Füstf
elhők szélére ül
Vándor fürkész szemmel
A láthatárt kutatja

Hova futnak majd
A föld-vonalak mint
Az erek a testben
Tartanak egy pont felé

Kanyargó ösvény az élet
Hullámzik benned és bennem

Oly sápadt a bőröd
Mint a Hold fehér fénye
Látom az ereket benned
Ott látod a föld-vonalat

A kapu mögött vár
Végtelen tér a fényben
Oszlik a köd s a folyó
Viszi messze a tested

 

BEFORDULÓS
(Instrumentális)

 

KIFORDULÓS
(Szövegíró: Győző Gábor)

Valaki ébren bűvöl el

Valaki szólít

Valaki folyton átölel

Némán ordít

Te vagy az égő áldozat

Te vagy a játék

Nincs kiút a kárhozat

Isteni szándék

Ez a legény bizony elrepül a bánat vele

Ez a lány mégis zsebkendőjét sírja tele

Nem tudja senki miért fáj a gondolatod

Amikor hajnalban elrobog a gyorsvonatod

Lépnek a fásult végtagok

De nem oda érnek

Némák a baljós csillagok

Néma az ének

Halotti lepled dobjad el

Illan a méreg

Jövőddel elszámolsz s ha kell

Magadra méred

Ez a legény bizony elrepül a bánat vele

Ez a lány mégis zsebkendőjét sírja tele

Nem tudja senki miért fáj a gondolatod

Amikor hajnalban elrobog a gyorsvonatod


EMIGRÁNS
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)

Érzed lecsap ma

A villám erre a helyre

Tétre vagy befutóra

Teszed az életed fel

Mész és megmaradsz vagy

Maradsz és nem maradsz meg

Indulnod kell ez az ország

Már régen nem felel meg

Elmész messzire

Idegen országba

Idegen kenyeret törve

Vársz szebb napra

Tűröd a rosszat és

Mindennap bízol a jóban

 

„Befed ez a kék ég ha nem fed az koporsó

Tisztességes legyen csak órád az utolsó

Akár farkas akár emésszen meg holló

Mindenütt felül az ég de föld lészen az alsó”

(Zrínyi Miklós)

 

ÁTJÁRÓ
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)

Csorbult rideg kövek

Lépcsők a felhők közé

Befogad nem fogad

Az út néha rejtve van

Vörösbe fordult égbolt

Sarlóval kelő újhold

Ezüst lángú csillagok

Ők még őrzik a titkot

Lépteink súlyától

Roskad a talapzat

Földben a hatalom

A felhőn túl Avalon

A levegő éleszti a tüzet

A hűs víz táplálja a földet

Egy kézben a négy elem

Az átjáró nyitva jöjj velem

Négy kéz átfogja az eget

Ez a szív legyen most a tiéd

Együtt lépünk át a kapukon

Legyen miénk újra Avalon

 

TESTED HALVÁNY
(Szövegíró: Fenes Tibor)

Tested halvány fénylő ékkövét

Fekteted a párnámon keresztül

Minden zaj a szélben halld tovább még

Így múljon minden csendben el

Élünk

Félünk

Fénylünk

 

VADÁSZAT HELYETT
(Szövegíró: Hricsovinyi Tamás)

Hajnali harmat ereje gyógyít

Reggeli hangok hatalma szólít

Titkaim tó-mélybe rejtem

Fényben úszó nappal kereslek

Merre járhat könnyű lépted

Közel a szél és aranyló

Szőke hajad hajtja felém

Lásd hogy játszik csillan a fény

Táncol fának napszítta levelén

Bensőmben izzó nyárnak tüze

Bensőmben dúló télnek dühe

Csillapodj te érintsd meg földem

Boruljon színekbe előtted

Ezüst cseppfüggöny zuhan

Borítja elmossa földed

Tengerből nőnek a hegyek

Átfordul felépül minden

Körbe ér ez az év is

És indul majd el újra

 

LÉLEKVADÁSZ
(Szövegíró: Bob Zoltán - Horváth Attila)

Szép vagy, kedves,
- most még tetszel -
megőrülnék egyetlen szavadért.

Ha arcod látom,
azt kívánom:
bárcsak fizetnének is fejedért.

Állsz itt, szemben
véleménnyel,
meghasonlott szándék húz a vész felé.

Mégsem lépek.
Megszokásból
nézem, ahogy magad áldozod fel.

Ágyam, a forró, a díszes,
megemészt majd; arra vár,
hogy átnyújtsd ízléssel
csomagolt lelkedet már.

Az ismert tények
sorra jönnek,
minden úgy történik ma, ahogy kell.

Hát íme, megvan,
saját tulajdonban -
ezért törtem volna magam éjjel-nappal én?!

Csak ennyit tartott,
erre futja,
érdeklődésem immáron kimerült.

De a lényeg, a játék, az jó volt!
Legközelebb mást találok
célpontnak lenni
dicsőség! Glória! Halleluja!
Célpontnak lenni
te ne kerülj többé hozzám!